A hetek munkája — egy fotó
Frissítve: aug. 19.
A láthatatlan munka és az ár összefüggése
Egy egyedi asztal hosszú munka. A kész fotón másfél másodperc.
Ez a különbség minden vizuális szakma alapproblémája. A végeredmény gyönyörű, meg is nézik, meg is dicsérik — aztán jön a kérdés, ami minden alkalommal ugyanúgy hangzik: és ez miért kerül ennyibe?
Honnan érkezik a kérdés
A kérdést ritkán a rosszindulat szüli. Egyszerűen hiányzik a viszonyítási pont.
Aki életében egyetlen asztalt vett, az áruházit vette. Az az egy ár él a fejében, és az jön elő akkor is, amikor valami egészen más dologra néz. A faválasztásról, a csapolásról, a felületkezelésről semmit sem tud — így nincs is mihez mérnie.
Ugyanez a helyzet a torta, a menyasszonyi ruha, a stukkó és a fotósorozat esetében. A hobbicukrász olcsóbb, mert mást csinál. Ez viszont a képen sehol nem látszik.
Amíg egyetlen referenciapont van, minden ár ahhoz hasonlítanak. |
Amit a folyamat megmutatása végez
A folyamat megmutatása egy második referenciapontot ad. Amikor valaki látja, hogy az anyagot kiválasztod, hogy a csapolás hogyan készül, hogy a felület hány réteget kap — akkor a fejében megváltozik, mihez hasonlítja a végeredményt.
Ez a leglassabban ható, ugyanakkor a legtartósabb hatás. Egyetlen műhelyfotó ritkán fordít meg egy döntést. Négy hónapnyi folyamat viszont észrevétlenül átrendezi azt, ahogy az adott ügyfélkör a szakmádra néz.
És van egy mellékhatása is: aki a folyamatot végignézte, más hangnemben érkezik. Már tudja, mit vesz.
Mit érdemes megmutatni
A döntési pontokat. Azt, amikor két anyag közül választasz, és azt is, hogy miért az egyik lett.
Az időt. Egy szárítási idő, egy kelesztés, egy három hetes várakozás — ezek önmagukban is elmondják, miért nincs holnapra.
És azt a mozdulatot, amit húsz éve ugyanúgy csinálsz. Ez a legszemélyesebb elem, és rendszerint ez az, amit magadon észre sem veszel.
Kidolgozott módszerünk van arra, hogyan formáljuk meg számodra azt a megjelenést, amelyik hozza az ügyfeleket, amíg te dolgozol.
Egy beszélgetésen kiderül, nálad hogyan működne.
Ami ebben a leginkább érdekes: a folyamat megmutatása nem az árat magyarázza. A viszonyítási pontot cseréli ki. Aki végignézte, hogyan készül, annak a fejében már nem az áruházi darab áll a másik serpenyőben. Ettől pedig a kérdés is elmarad — mert a válasz megérkezett előbb. Nálad mi az a munkafázis, amiről azt gondolod, hogy senkit sem érdekelne? Tapasztalatom szerint általában pont az a legérdekesebb.